Művem a királynak szól
„Aki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is:
és aki nekem szolgál, megbecsüli azt az Atya.” (János 12: 26)
Lajos bátyánk életére és hazamenetelére gondolva a Biblia szavai jutottak eszembe, amit Ábrahámról és Jóbról állapít meg Isten Igéje: meghala jó vénségben és betelve az élettel. Jób 42:17.
Fogalmazhatunk úgy is – szintén az Ige szavaival – , hogy általment a halálból az életbe, vagyis a halál árnyékának völgyéből az örök életbe.
De ez a halálból életbe való átmenetel az Ő életében már 1944 őszén megtörtént, Cegléd bombázása után a bombatölcsérek között,
amikor átadta életét Jézus Krisztusnak, vagyis átment a lelki halál állapotából az örök életbe.
(Egy bombazápor kellős közepén Találkoztam egy életre Veled – írta később.) Azóta örök élete van, amelyen nincs hatalma a halálnak.
Most annyi történt, hogy levetette a földi sátorházat, és az Atya áttette egyik kezéből a másik kezébe, a mennyei honba került, ahol Gyermekei örök helyét Jézus elkészítette rég.
A felolvasott Igében Jézus összefoglalja a szolgáló ember életét, mint amilyen testvérünké is volt. Valóban szolgáló ember volt, aki nem csak tudásával, szakmai ismereteivel, hanem az élet beszédének hirdetésével szolgált Urának és embertársainak.
A felolvasott Igében Jézus összefoglalja a szolgáló ember életét, mint amilyen testvérünké is volt. Valóban szolgáló ember volt, aki nem csak tudásával, szakmai ismereteivel, hanem az élet beszédének hirdetésével szolgált Urának és embertársainak.
Hálásan gondolunk vissza azokra a jó tanácsokra, útbaigazításokra, üzenetekre, melyeket Ő mondott. Mindig felüdültünk, amikor vele beszélhettünk. Szolgált verseivel, Isten Igéjével, bizonyságtételekkel gyülekezetekben, újságok, folyóiratok lapjain, hang- és videofelvételeken, szolgált mérnöki munkájával, úgy, mint akiben elődereng, s ragyogni kezd a KRISZTUS arca.
Szelíd bölcsesség, segítő szeretet, mély alázat jellemezte, hiteles és következetes életet élt.
Szelíd bölcsesség, segítő szeretet, mély alázat jellemezte, hiteles és következetes életet élt.
Jézus Krisztus volt életének középpontja, és mindenkinek kész volt bizonyságot tenni Róla – akár párttitkárnak, akár munkatársaknak vagy szomszédoknak, vállalva ennek következményeit is. De ugyanígy kész volt az Ő Uráról beszélni operáló orvosának, betegtársainak is.
Ha valaki segítségért fordult hozzá, akkor imádságos lelkülettel a Lélek és az Ige vezetését kérve tanácsolta, erősítette.
A Biblia Szövetség alapító tagja volt, néhány évig a Biblia Szövetség vezetőségében is tevékenykedett.
Amíg ereje és egészsége engedte a Biblia Szövetség körzeti alkalmain részt vett, a kisvárdai házi bibliakörben rendszeresen szolgált.
Mindig épültünk rövid, de tartalmas hozzászólásaiból, melyekben verseiből is idézett.
Hűséges volt Megváltó Urához, Jézus Krisztushoz és az Ő Gyülekezetéhez.
Szívügye volt Isten népének a sorsa és a misszió. Saját magáról, problémáiról nem sokat beszélt; inkább a gyülekezetek, közösségek, lelki testvérek sorsa érdekelte. Imalistáján szerepeltek a várandós anyák, a megszületett gyermekek éppúgy, mint a gyülekezetek, lelki közösségek és egyházunk, országunk vezetői.
Az életét, munkáját és szolgálatát látva az Ő hitvallása is lehetett az, amit a 45. Zsoltár 2. versében olvasunk:
Az életét, munkáját és szolgálatát látva az Ő hitvallása is lehetett az, amit a 45. Zsoltár 2. versében olvasunk:
Fölbuzog szívem szép beszédre. Mondom: művem a királynak szól. Nyelvem gyors írónak tolla.
A szép beszéd, a költői tehetség ajándékát kapta Urától.
A szép beszéd, a költői tehetség ajándékát kapta Urától.
Tartalmas, lényegre törő versei, komoly üzeneteket, hitigazságokat, megtapasztalásokat közvetítenek, rávilágítanak a teremtett világ szépségére – sokan épültek általuk.
Nyitott szemmel járt a természetben, ezt a virágszirmokból, levelekből, kukoricacsuhéból készült alkotásai, a „természet akvarelljei” is bizonyítják.
Minden munkáját úgy végezte, mint az Úrnak, a Királyok Királyának. Műve a Királynak szólt.
Minden munkáját úgy végezte, mint az Úrnak, a Királyok Királyának. Műve a Királynak szólt.
Precíz és igényes volt életének minden területén, mint aki a menny és föld Urának szolgál.
Költői tehetségét alázatosan Isten ajándékának tartotta, és szerény mosollyal Reményik Sándort idézte, amikor verseiről kérdeztük:
Nem enyém az a fény, csak bennem jár.
Istennek köszönjétek, – ne nekem!
Költői tehetségét alázatosan Isten ajándékának tartotta, és szerény mosollyal Reményik Sándort idézte, amikor verseiről kérdeztük:
Nem enyém az a fény, csak bennem jár.
Istennek köszönjétek, – ne nekem!
Közel 30 éve ismertem meg Lajos bácsit, hálás vagyok az Úrnak a vele való beszélgetésekért, jó tanácsaiért, a közös szolgálatokért.
Jézus Krisztust követve szolgált, követte Őt a megaláztatásban, a szenvedésben is. Nem az emberi elismerésre vágyott – noha azt is megkapta – , hanem arra az örökké tartó szeretetre, amellyel az Atya megbecsüli az övéit. Tudta, hogy az emberi elismerés csak ideig-óráig tartó, de az, amit az Atyától kapunk, soha el nem múlik, örökké megmarad.
Lajos bátyánk hazamenetele nagy veszteség hívő népünknek és családjának is, gyermekeinek és unokáinak.
Jézus Krisztust követve szolgált, követte Őt a megaláztatásban, a szenvedésben is. Nem az emberi elismerésre vágyott – noha azt is megkapta – , hanem arra az örökké tartó szeretetre, amellyel az Atya megbecsüli az övéit. Tudta, hogy az emberi elismerés csak ideig-óráig tartó, de az, amit az Atyától kapunk, soha el nem múlik, örökké megmarad.
Lajos bátyánk hazamenetele nagy veszteség hívő népünknek és családjának is, gyermekeinek és unokáinak.
De a fájdalom könnyein át feltekinthetünk a halál és az elmúlás felett győzedelmes Jézus Krisztusra, Ő megvigasztal bennünket.
Tudjuk, hogy Őbenne a halál nem veszteség, hanem nyereség, nem elszakadás, hanem hazaérkezés.
Már csak földi maradványai vannak itt, halhatatlan lelke az Atya jobbján van a dicsőségben. Hiszen Jézus Krisztus megmondta: ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is.
Tudjuk, hogy Őbenne a halál nem veszteség, hanem nyereség, nem elszakadás, hanem hazaérkezés.
Már csak földi maradványai vannak itt, halhatatlan lelke az Atya jobbján van a dicsőségben. Hiszen Jézus Krisztus megmondta: ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is.
A mai Napindító gondolattal Füle Lajos bácsira emlékeztünk.
Elhangzott temetésén, Dr. Makrai Tibor megfogalmazásában.
Emléke legyen áldott!
Hagyjon egy választ!
Szeretne csatlakozni a beszélgetéshez?Nyugodtan járulj hozzá az alábbiakban!