Kinek a szégyene?

Amikor a Zemplénbe látogatsz, érdemes betérni a bodrogkeresztúri csodarabbi sírjához.

Reb Steiner Saje nyughelyéhez messze földről érkeznek zarándokok, hogy elmondják imáikat a szent helyen.

Különleges látni a kaftánjukban szent igyekezettel siető ortodox hívőket.

Nem mindennapi látvány, az biztos.

Amikor arra jártunk, beszédbe is elegyedtünk velük, s sok érdekesség közül, amit akkor megtudtunk, egy dolgot hadd osszak meg veletek!

A zarándokok ilyenkor igen bőkezűek, mert ismerik az Írást:

„Aki könyörül a nincstelenen, az ÚRnak ad kölcsön, mert Ő megtéríti jótéteményét.” /Péld. 19:17/

Ki ne akarna jót tenni?

Ilyen ígéretet hallva, ki ne adna szívesen?

Vannak azonban, akik ezt ilyenkor ki is használják…

Megjelennek olyanok is, akik kéregetnek, s ezt mondják:
„ÉN A TE SZÉGYENED VAGYOK.”

„Az, hogy te gazdag vagy, s én szegény, az a te szégyened: nem tartod a törvényt, s elnézed, hogy a te atyádfia nélkülözik.”

Szégyellheted magad!

Ezt mondani egy ortodoxnak, aki az Írás minden betűjét nagyra becsüli, sértés.

Már nyúl is a pénztárcájához, s ad.

Ismered ezt az érzést?

Valaki, arra apellálva, hogy azért, mert te lelkész vagy, orvos vagy, tehetősebb vagy és megteheted,

a szívedre hatva komoly elvárásokkal áll elő.

Belül mérlegelsz, vajon tényleg rászorul-e, vagy csak jól ismeri az emberi lelket?

Talán sok olyan eset is eszedbe jut, amikor kihasználva jó szívedet, átvertek…

Nehéz ilyenkor jó szívvel adni.

A bodrogkeresztúri történet ma tanítson először is arra, hogy igen:

Isten gazdagon megáldja azokat, akik segítenek a rászorulókon. De…

…tanítson arra is, hogy ha valaki 40 évesen, életerősen, kéregetésből,

s nem saját munkájából él mások jóhiszeműségét napi szinten kihasználva,

az nem a te szégyened, hanem az övé…

Segíts, de bölcsen!

Áldott napot kívánva:

Nagy György lp.