Böjtöljünk vagy ne böjtöljünk?

„Amikor pedig böjtöltök…” (Mt 6,16-18)

Az egyházi naptárunkban van olyan, hogy böjtfővasárnap. Ezt negyven nappal nagypéntek, Jézus Krisztus kereszthalálának emléknapja előtt ünnepeljük. Ez éppen mára esik.

Mi a böjtfővasárnap lényege? A „böjtfő” elnevezés a római katolikus egyház gyakorlatából származik, és az általuk gyakorolt nagyböjti időszak kezdetére utal. A római katolikus egyházban hamvazószerdától húsvétig nem szabad a híveknek húsos ételt fogyasztani, csak legkorábban húsvétban, Jézus feltámadásának az ünnepén. Erre utal az ünnep magyar elnevezése, a „hús-vét” szó is, mert attól kezdve vehetnek húst is magukhoz az addig húsmentes étkezési böjtöt tartó hívek.

Mi, akik reformált római katolikusok vagyunk, vagyis református keresztyének, a Szentírás tanítása szerint szeretnénk gyakorolni a böjtölést is. Ezért lássuk a Biblia alapján: böjtöljünk, vagy ne böjtöljünk? Ha igen, akkor hogyan?

Mit jelent tulajdonképpen böjtölni?

A böjtölés a köztudatban az ételtől vagy bizonyos ételektől való tartózkodást jelenti, de nem fogyókúrát. Viszont a Szentírás alapján a böjtölés nemcsak az ételtől való tartózkodást jelenti, hanem mindattól való tartózkodást, ami elvonja az időnket, a figyelmünket és a pénzünket Istentől és a lelki dolgoktól. Például böjtölés mindattól való tartózkodás, ami elvonja az időnket és a figyelmünket az egyéni igeolvasástól és imádkozástól, a gyülekezeti alkalmakon való aktív részvételtől és szolgálattól, és elvonja a pénzünket az adakozástól. Ilyen értelemben van tévé-böjt, telefon-böjt, számítógép-böjt, szórakozás-böjt, pihenés-böjt, hobby-böjt, munka-böjt, étel-böjt és pénz-böjt.

A böjt célja, hogy kevesebb időt, figyelmet és pénzt fordítsunk önmagunkra és a testi szükségleteinkre, és több maradjon Istenre és a lelki dolgokra: misszióra és diakóniára, az igehirdetésre és szeretetszolgálatra. Ezáltal lelkileg megújulunk, és másokat is megújítunk. Ezt így olvassuk az Ézs 58-ban: „Nekem az olyan böjt tetszik, amikor feloldod a jogtalanul fölrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot! Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény hajléktalant, ha meztelen embert látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől!” (Ézs 58,6-7)

A böjtölés, legyen az bármilyen jellegű, tarthat hosszabb vagy rövidebb ideig. Az ételtől való tartózkodás történhet részleges vagy teljes ételmegvonással. A részleges ételmegvonás azt jelenti, hogy csak bizonyos ételeket nem fogyasztunk, például húst. A teljes ételmegvonás pedig azt, hogy semmit sem eszünk, csupán vizet iszunk.

Az evangéliumokból tudjuk, hogy a Jézus korabeli zsidók istenfélő életéhez hozzátartozott a böjtölés. A farizeusok és Keresztelő János tanítványai gyakran böjtöltek. Ezt onnan tudjuk, hogy egy alkalommal Keresztelő János tanítványai megkérdezték Jézust: „Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid viszont nem böjtölnek?” (Mt 9,14)

Böjtölt-e Jézus?

Jézus is böjtölt. Például nyilvános szolgálatának megkezdése előtt. Erről így olvasunk a Mt 4-ben: „Akkor elvitte Jézust a Lélek a pusztába, hogy megkísértse az ördög. Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett.” (Mt 4,1-2)

Jézus nyilvános szolgálatának megkezdése után is böjtölt. A Mt 17-ben arról olvasunk, hogy egy apa fordult hozzá segítségért. Térdre esett Jézus előtt, és kérte, hogy gyógyítsa meg az ördögtől megszállott fiát. A fiú heves epilepsziás rohamoktól szenvedett, aminek következtében néha tűzbe, néha vízbe esett.

Az apa előbb a tanítványokhoz fordult segítségért, de nekik nem volt elég hitük és lelki hatalmuk, hogy meggyógyítsák a beteget. Miután Jézus ráparancsolt az ördögi lélekre, az kiment a fiúból, és meggyógyult.

A tanítványok az Úrhoz fordultak magyarázatért: ők miért nem tudták kiűzni? Jézus válasza ez volt: a kishitűségük, vagyis a gyenge a hitük miatt. Jézus még hozzátette: ezt a fajta gonosz lelket csak böjtöléssel és imádkozással lehet kiűzni. (vö. Mt 17,14-21)

Böjtöltek-e Jézus tanítványai?

Jézus természetesnek tartotta, hogy a tanítványai is böjtölni fognak. Ezért tanította őket így: „Amikor pedig böjtöltök…” (Mt 6,17) ezt és ezt tegyétek, illetve ezt és ezt ne tegyétek.

Keresztelő János tanítványainak a kérdésére – „Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid viszont nem böjtölnek?” – Jézus így válaszolt: „Gyászolhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? De jönnek majd napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor böjtölni fognak.” (Mt 9,15) Vagyis, ameddig a mennyei vőlegény, Jézus a násznéppel, az ő tanítványaival van, addig nincs okuk böjtölni. De az ő mennybemenetele és visszajövetele közötti időszakban, amelyben mi is élünk, böjtölni fognak.

Ezt fejezi ki Jézus hétköznapi életből vett példázata: „Senki sem tesz foltot új posztóból régi ruhára, mert a toldás tovább szakítja a ruhát, és még nagyobb lesz a szakadás. Újbort sem töltenek régi tömlőbe, mert a tömlő szétreped: a bor is kiömlik, a tömlő is tönkremegy; hanem újbort új tömlőbe töltenek, és akkor mindkettő megmarad.” (Mt 9,16-17) Vagyis, amíg Jézus emberi testben a tanítványai között volt, az idő alatt a tanítványai nem böjtöltek, de mennybemenetelét követően igen, és az ő dicsőséges eljövetele után, Isten országában szintén nem fogunk böjtölni.

Az Apostolok Cselekedeteiről írott könyvből tudjuk, hogy Jézus mennybemenetele után az ő tanítványai böjtöltek. Például Saul Pál, miután megjelent neki a megdicsőült Krisztus a damaszkuszi úton, és megakadályozta gonosz terve megvalósításában, mély bűnbánatot tartott böjtölve. Ezt így olvassuk: „…kézen fogva vezették be Damaszkuszba, és három napig nem látott, nem evett és nem ivott.” (ApCsel 9,8-9)

Az antiókhiai keresztyének böjtölve imádkoztak mielőtt Pált és Barnabást első missziói útjára kibocsátották. Ezt így olvassuk: „Akkor böjtölés, imádkozás és kézrátétel után elbocsátották őket.” (ApCsel 13,3) Később maga Pál és Barnabás is böjtölve imádkoztak az általuk alapított gyülekezetek presbitereiért, és szolgálatuk áldásáért. Ezt így olvassuk: „…böjtölve és imádkozva ajánlották őket az Úrnak, akiben hittek.” (ApCsel 14,23)

Mi böjtöljünk, vagy ne böjtöljünk?

A Biblia alapján megállapíthatjuk, hogy a böjtölés hozzátartozik a mindenkori keresztyének istenfélő életéhez, így a miénkhez is. Nem szükségszerű velejárója a bűnbánatnak és az imádkozásnak, viszont amikor különleges gyógyulásért és megbocsátásért imádkozunk, mint Jézus és Pál, vagy különleges útmutatásért és áldásért könyörgünk, mint Pál és Barnabás, illetve az őket kiküldő gyülekezet, akkor lehet böjtölve imádkozni.

Hogyan böjtöljünk helyesen?

Jézus azt tanította, hogy „Amikor (…) böjtöltök, ne nézzetek komoran, mint a képmutatók, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek böjtölésüket. Bizony, mondom néktek: megkapták jutalmukat.” (Mt 6,16) Mit jelent ez? Azt, hogy ne úgy böjtöljünk, hogy ezzel magunkra vonjuk mások figyelmét. A képmutatók azt akarják, hogy „lássák” őket az emberek és megdicsérjék azért, amit tesznek. Jézus figyelmeztet, hogy az ilyenek ne várjanak Istentől „jutalmat”, mert már megkapták az emberek dicséretében.

„Te pedig, ha böjtölsz, kend meg a fejedet, és mosd meg az arcodat, hogy böjtölésedet ne az emberek lássák, hanem Atyád, aki rejtve van; a te Atyád pedig, aki látja, ami titokban történik, megjutalmaz téged.” (Mt 6,17-18) Mit jelent ez? Azt, hogy amikor böjtölünk, a szokásosnak megfelelően viselkedjünk. Azt kell tennünk, amit máskor is: „mosakodni, fésülködni”, magunkat rendben tartani. Jézus figyelmeztet, hogy akárcsak az adakozást és az imádkozást, a böjtölést is Isten dicsőségére végezzük, és ne a magunkéra.

Összegezve

Mit tanít a Szentírás a böjtről? A böjtölés hozzátartozik a keresztyén élethez, de nem üdvösség kérdése. Az örök életünk nem függ attól, hogy böjtölünk, vagy nem böjtölünk.

A böjtölést gyakorolhatjuk bűnbánathoz és imádkozáshoz kötve. Nem feltétlenül jár együtt a bűnbánattal és az imádkozással, viszont amikor különleges megbocsátásért vagy gyógyulásért, vezetésért vagy áldásért könyörgünk, összekapcsolhatjuk böjtöléssel. Arra ügyeljünk, hogy böjtölésünk feltűnés nélkül, egyedül Isten dicsőségére történjen. Az Úr Lelke segítsen ebben!

 Bogya Miklós lelkész