Bízz Isten időzítésében!

„Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt, és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.”
(Fil. 4,6-7)

Ezt az igét egy csendeshétvége záró napján kaptam. Örömmel és hálával töltötte el szívemet, mert életem folyamán oly sokszor kaptam már megerősítést ezáltal az igeszakasz által, számtalan alkalommal voltam olyan élethelyzetben, amikor valósággá vált számomra Istennek ez az üzenete.

Amikor a testvérem első gyermekét hordta a szíve alatt, terhessége 33. hetében váratlan komplikáció lépett fel, veszélyben volt mind a magzat, mind az ő élete. Munkahelyemen voltam, mikor jött a hír, hogy mentő szállítja őket a nyíregyházai kórházba, sürgős császármetszésre lesz szükség. Első reakcióm az volt, hogy kerestem egy csendes helyet, az irodán kívül, és „számon kértem” az Urat: Miért velünk történik ez meg? Mivel érdemeltük ezt ki? Miért adsz ránk Uram ekkora terhet?
Perlekedtem az Úrral… Sirtam… Aztán elcsendesedtem, imádkoztam. Nagyon szégyelltem magam, hogy igy viselkedtem. Kértem a bocsánatát, és könyörögtem a testvérem és a kislánya életéért.

A munkámat folytatva napközben, amikor csak tehettem, félre vonultam és szüntelenül imádkoztam értük. És egyre nagyobb békességet kaptam az Úrtól. Hazafelé út közben csörgött a telefonom, a műtét megvolt, mindketten jól vannak. Félrehúzódtam az autóval és könnyek között adtam hálát szerető Mennyei Atyámnak, aki meghallgatta imáimat, megőrizte életüket. Bár Emma koraszülött lett, és hosszú heteket kellett még kórházban tölteniük, de a mi picinyke kis csodánkból, mára már egy szépséges, talpraesett 8 éves nagylány lett.

Azon a napon, amikor este a telefonomon a közösségi oldalra beléptem, az egyik keresztyén oldalon ez az üzenet jött elém: „Bízz Isten időzítésében!”

Többször adott már olyan próbatételt az Úr az életünkbe akár betegség, gyász, vagy munkahelyváltás kapcsán, amelyet az Ő ereje és békessége nélkül nem is tudom, hogyan lehetett volna túlélni.

Minden nap hálát adok azért, hogy nem érdemeim szerint bánik velem az Úr, hanem kegyelme és csodálatos szeretete által.

Úr Jézus, te látod szívünk legmélyét, félelmeinket, aggodalmainkat.
Letesszük most mindezeket a Te kezedbe és kérünk, hogy tégy szabaddá!
Urunk hálás a szívünk, hogy jöhetünk eléd, hálásak vagyunk,
hogy hozhatjuk eléd kéréseinket és háláinkat egyaránt. Ámen.

Gyüréné Kántor Melinda
Fényeslitke