Látja életem

„Uram, igéd örökké megmarad, szilárdan, akár az ég.”  (Zsoltárok 119,89)

38 évvel ezelőtt, amikor Fényeslitkére kerültem, nem voltam istenfélő ember. Gyerekkoromtól jártam templomba szülőfalumban, és itt is igyekeztem részt venni az alkalmakon. Hittem Istenben, de valójában nem tudtam mit is jelent igazán hinni.

Több mint húsz évvel ezelőtt lehetőségem adódott, hogy elmenjek Biatorbágyra egy csendes hétre. Ennek a hétnek már az első estéjén megszólított az Úr: „Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek” (Tit. 2,11) Nagyon megérintett ez az ige, sokat sírtam, rám nehezedtek bűneim. Megbántam azokat az Úr előtt. Mikor hazaértem, nagyon boldog voltam, ragyogtam, világítottam. Jártam a gyülekezetbe, minden alkalmat megragadtam, részt vettem a bibliaórákon.

De teltek az évek, csökkent a ragyogásom, jöttek a világi dolgok, családi problémák, amik egyre inkább eltávolítottak az Úrtól. Volt mikor hideg voltam, volt mikor meleg, de inkább langyosnak mondanám magam. Az idő múlásával, egyre jobban vágyódtam az Úr után, éreztem, hogy szükségem van rá.

A Fényeslitkei Református Idősek Otthonában dolgozok már 15 éve, az intézményt a lelkész házaspárunk vezeti, így mindennapi kapcsolatom van velük. 2004. nyarán tiszteletes asszony meghívott, hogy vegyek részt Balatonszárszón egy különleges hétvégén. Nagy örömmel igent mondtam. Ekkor még nem tudtam, hogy ezt az utat nekem az Úr már az előtt elkészítette, mielőtt szembesültem vele, hogy milyen nagy próbatétel vár rám ezután.

Október végén került sor erre a csendes hétvégére, ahol négy kolléganőmmel vettünk részt. Ezen a hétvégén végre újra közel éreztem magam az Úrhoz, még közelebb, mint azelőtt. Már az első napon megtörve és üresen adtam át magam neki, megbánva újra összes bűnömet. És azt a próbatételt, amivel szembe kellett néznem. Ez a próba 38 év házasság után nagyon megtört, nagyon nehéz időszakon mentem keresztül. De a sok bizonyságtétel, amiken keresztül az Úr megszólított, valamint a lelkészházaspárunk és a sok lelki testvér által nagyon sok erőt kaptam és kapok.

Minden nap bebizonyosodik, hogy az Úr mennyire szeret, és hogy milyen fontos vagyok számára. Nagyon nehezen viselem még mindig ezt a próbát, de tudom, hogy az Úr mindent helyre fog állítani. De ehhez látnia kell, hogy mennyire szeretem Őt és mennyire hűséges leszek Hozzá. Ő látja az én életemet és az én szívemet, amelyet 2024. augusztus 26-án visszaadtam az Úrnak, és rábíztam az életemet.

Gyüréné Juhász Tünde
Fényeslitke