Én veled vagyok
„Ne félj, mert veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, meg is segítelek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.” Ézs. 41,10
„Én megtanultam, hogy amelyben vagyok, azokkal meg kell elégednem” Fil. 4,11
Kedves Testvéreim a Jézus Krisztusban! Kovács Ferenc vagyok a Fényeslitkei Református Egyházközség presbitere.
Istenfélő családban születtem. A nagyszüleim és a szüleim naponta hangosan olvasták a Bibliát, rendszeresen jártak az Isten házába. Mikor megtanultam járni, első utam a templomba vezetett. A nagyobbak szívesen fogadtak, megmutatták hova üljek.
Ahogy növekedtem, úgy nőtt bennem az Isteni szeretet. Alig vártam a hittanórákat, a vasárnapokat, hogy Istennel találkozzak.
Az általános iskola elvégzése után egy „pénzes szakmát” tanultam, szobafestő-mázoló-tapétázó mester lettem. Szokták mondani, megy a szekér. Fordult a kocka, jött a próbatétel: kell-e az Isten, ha nélküle is ilyen jól megy. Jött a pénz, az éjszakai élet, a kártya. Pál azt mondta Timóteusnak:
„Ha pedig versenyez is valaki, nem nyer koszorút, ha nem szabályszerűen versenyez”.
Egy szabályt sem tartottam meg.
Három kocsi, három totálkár, mindet megúsztam. Minek ide Isten, gondoltam. Majd újra fordult a kocka. Jött az év első napja. Egy átmulatott éjszaka után újra egy totálkár. Úgy gondoltam, ez volt az utolsó figyelmeztetés, és Istenhez fordultam. Kértem, hogy adjon bölcsességet. Megadtam magam neki, Ő pedig világos útmutatást adott. Biztos, hogy Isten is letörölte a homlokát. Emlékszem, azon az újévi reggelen két dolog járt az eszemben, az egyik, hogy túl fiatal vagyok még a halálhoz, a másik, hogy még nem fejeztem be néhány dolgot, amit még el akartam végezni.
Büszke voltam magamra a sikerektől, a hízelgő nyilatkozatoktól. Nem imádtam egyebet, csak önmagamat.
Az első egyetlen szó, amely elhagyta a számat ez volt: Köszönöm Istenem. Hogy miért mondtam köszönetet? Hogy megmentette az életemet. Hogy arra figyelmeztetett ki Ő és ki vagyok én. Ő mindig ugyanaz a Mindenható Isten. És én? Én senki vagyok nélküle.
Hányszor homályosít el bennünket az önteltség. Magunkat nagyobbnak, tökéletesebbnek tartjuk, mint amik vagyunk.
Tudom, hogy Isten él, tudom, hogy Jézus a Krisztus!
Köszönjük Urunk a Te biztonságot nyújtó kezed. Vezess utunkon és ne engedd, hogy letérjünk róla.
Segíts észben tartani, hogy te mindig jó és hűséges vagy, hogy Te meghallgatod kiáltásunkat.
Jézus Krisztus nevében. Ámen.
Soli Deo Gloria!
Testvéri szeretettel és imádságos szívvel:
Kovács Ferenc
Fényeslitke
Hagyjon egy választ!
Szeretne csatlakozni a beszélgetéshez?Nyugodtan járulj hozzá az alábbiakban!