Hadsereg vezetés nélkül?
„Vezetés nélkül elbukik a nép, de segítséget jelent, ha sok a tanácsadó.”
Péld 15,22
Nemrég egy, az egyház megújulásának útját kereső fórumbeszélgetésen lehetőség volt arra, hogy kérdezzenek a hallgatók azoktól a komoly, jól felkészült előadóktól, akik a pódiumon ültek.
Egy fiatal presbiter emelkedett szólásra, látszott rajta, hogy őszintén foglalkoztatja a kérdés, amire választ várt:
„Akkor tessenek azt most nekem megmondani, hogy a Presbitérium választja a lelkész, vagy a lelkész a presbitériumot?”
Ez a mondat bennem maradt… Jogos!
Emlékszem arra a percre, amikor mintegy 20 éve megcsörrent a telefonom, s egy presbiter megkérdezte, tudnám-e őket fogadni?
Akkor két kis szatmári gyülekezetben szolgáltam.
Kilenc kérdésük lenne, hogyan válaszolnám meg azokat? Volt benne szó többek között a presbiterképzésről, ifjúsági szolgálatról, cigánymisszióról is.
Meghívtak, megválasztottak. Azóta vagyok lelkipásztoruk, munka- és szolgatársuk.
Hogy a mondat második fele is igaz lehet?
Munkatársaimat, mint lelkészük, el szoktam „kérni” Istentől.
Látva forgolódásukat, lelki ajándékaikat, hitelességüket, lelki fejlődésüket, elhívásukat, igyekszünk őket sorra szolgálatba állítani.
„Oszlop” emberek ők. Ha egyikük is kiszállna, vele együtt egy egész szolgálat tönkre mehetne hosszú évekre.
Bízom bennük, s remélem ez kölcsönös.
Nem várok olyat, amire nem képesek, de amire képesek, abban azt szeretném, hogy a maximumot nyújtsák.
Nagyon fontosnak látom, hogy a gyülekezetnek legyen vezetője, s annak legyen látása. Hogy azt tudja átadni…
E nélkül olyan egy közösség, mint egy busz, amire nincs kiírva, merre tart.
Az emberek egy ilyen járműre nem szállnak fel, mert ki tudja: lehet Budapesten, lehet Záhonyban kötök ki…
Bajaink nagy része abból származik, ha ezt a látást nem sikerül átadni, vagy nem sikerül átvenni.
Az elnökségünknek a két gondnokkal együtt három tagja van, egymást kiegészítjük, de ez nem jelenthet három „fejet”, mint a mesebeli sárkánynál.
Sokszor próbálta már a Sátán a köztünk lévő egységet kikezdeni, de sokat imádkozunk és igyekszünk tenni azért, hogy egyként tudjunk egymást gazdagítva szolgálni.
Célunk az is, ahogyan növekszik a gyülekezet, vele együtt a munkatársi közösség is tovább gyarapodjon arra alkalmas, elhívott és jól felkészült szolgálattévőkkel.
Miért fontos ez?
Éppen a mai Ige miatt.
„Vezetés nélkül elbukik a nép, de segítséget jelent, ha sok a tanácsadó.”
A vezető mutatja az irányt, jelöli ki a célokat, s megy elől, de mindehhez kell, hogy azokkal menjen, akik ennek a célnak eléréséhez feltétlenül szükségesek.
Mert igaz, hogy ha gyorsan akarsz haladni, menj egyedül, ha pedig messzire akarsz jutni, vigyél magaddal másokat is!
Imádkozzunk ma a gyülekezeti vezetőkért, lelkipásztorokért, gondnokokért, presbiterekért, munkatársakért!
Áldott napot kívánva:
Nagy György lp.
Hagyjon egy választ!
Szeretne csatlakozni a beszélgetéshez?Nyugodtan járulj hozzá az alábbiakban!