A szolgáló vezetésről

Édesapám gyakran mondta: „Fiam! Az embereknek lehetetlen megfelelni.”

Gyakran jut ez eszembe, amikor mégis megpróbálom, s mint mindig – kudarcot vallok benne.

Lelkészként ma már tudom: nem az a dolgom, hogy emberek elvárásainak megfeleljek, ha Krisztust tartom példaképnek a vezetésben.

Ő mondta: „Az Embernek Fia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak,

hanem hogy Ő szolgáljon és életét adja sokakért.” Máté 20:26-27

Ezt mégis hogyan értette?

Hogyan lehet valaki egyszerre vezető és ugyanakkor „mindeneknek a szolgája” is?

„Csak úgy, hogy vezetőként meghatározza a célokat, szolgálóként pedig segíti a csapatot azok megvalósításában.”

– adja meg a választ az ismert jezsuita, Kiss Ulrich. Ez a mondata segített megérteni, mi a dolgom a gyülekezetben:

segíteni „az embereket abban, hogy azzá váljanak, amivé válhatnak”.

A vezetés tehát nem a hatalom gyakorlása, vagy pozíció, hanem igenis szolgálat.

Sok örömöm van abban, amikor láthatom, ahogyan egy ember élete a szemem láttára változik meg,

s érdeklődő, kereső emberből Igét olvasó, imádkozó, majd szolgáló és bizonyságtévő életté lesz.

Hálás vagyok azokért, akik így részesévé válnak Isten családjának.

Azokért is, -s ők hála Istennek egyre többen vannak közösségünkban,- akik a szolgáló vezetés elvét vallják és gyakorolják is:

mentorálnak, vezetnek, támogatnak másokat lelki útjukon.

Nem tudom, hogy te hol tartasz lelki fejlődésedben,

de Isten a gyülekezet közösségében készítette el számodra is a fejlődésnek lehetőségét, útját.

Nagy György lp.