A múltkor egy jót nevettem két kifejezésen, amiről szeretnék ma néhány gondolatot megosztani a testvérekkel…
Lelkész barátaimmal voltam együtt, akik arról számoltak be,
hogy mindannyiuk gyülekezetében van legalább egy „papramorgó” testvér, akinek semmi sem jó. De tényleg semmi…
Mindig talál valamit, amibe bele lehet kötni…
Ha rövid a prédikáció, az a baj, ha hosszú, akkor az a baj, ha fiatalos, akkor az idősebbek nem értik, ha meg nekik szól, hogy éri el az üzenet a mai fiatalokat?
Mivel egy továbbképzésen voltunk, előadónk egy történetet mesélt el ezzel kapcsolatban:
Egy amerikai gyülekezetben valaki felháborodva panaszolta a lelkésznek, hogy nem jó helyen van az úrasztala.
Odébb kellene tenni 10 tíz centiméterrel!
A lelkész kicsit értetlenkedve így válaszolt:
„Testvérem! Ne haragudj, hogy ezt mondom, de nemrég jöttem haza egy muszlim országból, ahol istentiszteletről hazatérő 6-8 éves lányokat erőszakoltak meg az ottani rendőrök, csak mert keresztyének.
Szóval mi bajod van az úrasztalával?”
„Boldogok azok, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól, mert sok zavartól kímélik meg magukat” – vallja egyik írásában Gyökössy Bandi bácsi.
A másik kifejezéssel kapcsolatban pedig az egyik budapesti gyülekezetünk jutott eszembe.
A neves igehirdető távozása után mintegy 200 „egyháztag” tűnt el néhány hónap leforgása alatt az istentiszteleti alkalmakról.
Az új lelkésznek idő kellett ahhoz, hogy feldolgozza magában, hogy ne vegye ezt a szívére, ne gondolja túl a jelenséget.
„Papraforgó” gyülekezeti tagnak hívjuk azokat, akik mennek a lelkész után, ha az tovább költözik.
Ezek az emberek gyakran a papjukat követik és nem feltétlen Krisztust.
A pestiek modern kifejezéssel „Church shoppingnak” nevezik azt a jelenséget,
amikor valaki úgy válogat a gyülekezetek között, hogy nem kötelezi el magát egyik mellett sem,
de élvezi azok áldásait, lehetőségeit.
Lehet neked is van olyan gyülekezeti tagod, akivel sokszor meggyűlt már a bajod.
Füle Lajos bácsi „smirgli” testvéreknek hívta őket, akik próbára teszik türelmünket, hitünket, szelidlelkűségünket.
Ha ez vigasztal, elmondom, hogy nem vagy ezzel egyedül.
Gondot okozott tevékenységük már az ősgyülekezetben is.
„A szakadást okozó ember elől egy vagy két megintés után térj ki, tudván, hogy az ilyen ember kivetkőzött önmagából, bűnben él és magában hordja ítéletét.” mondja a Jakab 3:10-11
Az Ige világossá teszi, hogy a „papramorgó” emberek jelentős részének önmagával kellene legelőször szembe néznie,
jobban hálásnak és együttműködőnek lennie. Persze hasznosak lehetnek az észrevételei, amiket megfogalmaz, ha jogos, amit nehezményez, változtass rajta, de olyan nincsen, hogy mindig minden rossz.
Ráadásul előbb vagy utóbb talál magának olyanokat, akik támogatólag mellé állnak, s már együtt „bontják” a jó rendet. Hiába mondanád az igazad, győzködöd őt az Ige szavaival, vakságukat a Lélek tudja csak gyógyítani.
A Rómaiakhoz írt levél 16:17-18-ban azt olvassuk: „Kerüljétek azokat, akik szakadásokat és botránkozásokat okoznak, és akik eltérnek a tanítástól, mert nem Krisztust szolgálják, hanem saját vágyaikat.”
Próbáld megérteni, mi lehet az elégedetlenségük mögött!
Lehet egy fel nem dolgozott seb, egy elismerés utáni vágy, egy magával és másokkal szemben magasra állított elvárás?
Mindig válaszd a megfelelő kommunikációt!
Isten tényleg nem arra hívott el, hogy vitákat, hanem hogy embereket nyerj meg neki!
Húzz bátran határokat, megfogalmazva azt is, ha neked ez már sok, s ezekben a vitákban nem vagy hajlandó a továbbiakban részt venni.
„Egy kis kovász az egész tésztát megkeleszti.”
Ha pizzát szeretnél sütni, még rendben is lenne, de… itt a gyülekezeted egysége, jövője, békessége a tét.
Adjon Isten neked ma is bölcsességet!
Áldott napot kívánva:
Nagy György, lp.
Hagyjon egy választ!
Szeretne csatlakozni a beszélgetéshez?Nyugodtan járulj hozzá az alábbiakban!