Húsvéti legátusunk, Debreczeni Dorka bizonyságtétele
Debreczeni Dorka vagyok, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem negyedéves teológia–lelkész szakos hallgatója.
Szatmárcsekén, egy kis faluban élek a szüleimmel. Van egy nővérem, aki már a saját családjával él egy Debrecen közeli városban.
Általános iskolai tanulmányaim első négy évét a Szatmárcsekei Kölcsey Ferenc Általános Iskolában töltöttem,
Általános iskolai tanulmányaim első négy évét a Szatmárcsekei Kölcsey Ferenc Általános Iskolában töltöttem,
majd a Fehérgyarmati Deák Ferenc Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium nyolcosztályos képzésében érettségiztem.
Családunkban mindig is fontos szerepet töltött be a hit, keresztyén értékek mentén nevelkedtem,
Családunkban mindig is fontos szerepet töltött be a hit, keresztyén értékek mentén nevelkedtem,
így az Istennel való kapcsolatom már egészen kiskoromban elkezdődött.
Elsősorban édesanyám volt az, aki elvitt az istentiszteletekre, és én szívesen mentem vele.
A hittanórákon is nagy érdeklődéssel vettem részt.
Amikor pedig a konfirmációra felkészítő órákra jártam, akkor vált még személyesebbé a hitem,
és akkor értettem meg igazán Jézus értünk hozott áldozatának súlyát.
Ettől kezdve minden érdekelt, ami a teológiával kapcsolatos, szerettem volna jobban megismerni,
mit is vallunk reformátusként, ezért igyekeztem minél többet tájékozódni.
A gyülekezeti életben is többször szerepet vállaltam már gyerekként.
Mindig is szerettem énekelni, így több alkalmon is ezzel szolgáltam.
A mai napig szoros a kapcsolatom az anyagyülekezetemmel, amely – akárcsak a családom – támogatott abban, hogy ezt a hivatást válasszam.
Amikor gimnáziumban elérkezett a továbbtanulásról való döntés ideje, nem voltam teljesen határozott.
Abban biztos voltam, hogy olyan hivatást szeretnék, amelyben emberek vesznek körül.
Ekkor fordult meg a fejemben a lelkészség gondolata.
Végül a koronavírus-világjárvány idején döntöttem el véglegesen, hogy ezt az utat választom.
Ebben az időszakban tapasztaltam meg igazán, hogy míg én Istenben bízva biztos voltam abban,
hogy minden jóra fordul, addig sokan a környezetemben – akiknek a hit nem volt szerves része az életüknek – nagyon reményvesztettek voltak.
Ekkor fogalmazódott meg bennem az elhívás, hogy át szeretném adni azt a reményt,
amit a hitem nekem is adott, akár ilyen nehéz helyzetekben is.
Úgy érzem, hogy Isten áldásával kísér, és bízom benne, hogy továbbra is segíteni fog az utamon,
hogy hirdethessem az ő gondviselését, amelyet én is megtapasztaltam életem során.
Debreczeni Dorka
Szatmárcseke
Hagyjon egy választ!
Szeretne csatlakozni a beszélgetéshez?Nyugodtan járulj hozzá az alábbiakban!