Az elégedetlenség természete

„Ezután…,” /I.Mózes 4:1-/

Megtörtént a lázadás, a kiűzetés, s a házassági kapcsolatból megszületnek az első utódok. Éva úgy tekint az elsőszülött gyermekére, mint Isten ajándéka: „fiút kaptam az Úrtól.” Ha tudta volna, hogy egy testvérgyilkosnak ad életet, lehet, hogy nem lett volna ennyire lelkes. Mindkét fiúnak van foglalkozása, Kain földművelő, Ábelnek a pásztor. Mindkettő istentiszteletet mutat be, mindketten bemutatják a maguk áldozatát.

Kain volt a kezdeményező: akkor igazságos az Isten? Hát nem azt tanítja az Ige, hogy Isten nem személyválogató? A kettő között az volt a különbség, hogy Kain nem az Isten iránti szeretetből és engedelmességből közeledik. „Uram, te megvizsgálsz és ismersz engem, messziről is észreveszed szándékomat.” Kain csak földi dolgokat hoz, Ábel pedig hozza a helyettes áldozatot. Isten ezt fogadja el. „Hit által.”

Mi lesz a következmény? Amikor látja Kain, hogy nem az ő áldozatát fogadja el, ekkor eldönti, hogy Ábelnek nem szabad tovább élni. Úgy érzi, hogy ő a vesztes oldalra került.

Az elégedetlenség gyökere mindig ott van, hogy az ember nem hallgat az Isten szavára, Isten látja, figyelmezteti, majd kérdőre vonja, mert szereti. „A szívből származnak a gonosz gondolatok.” – mondja Jézus, s a felsorolásban ott van a gyilkosság is. Vigyázz, mert most még gyűjtöd, s ez egyszer cselekedet lesz.

Az ember nem szeret veszíteni.
„Pénzt egészséget és sikert másoknak Uram, többet adtál.” –  Írja Tóth Árpád Isten oltó kése című versében.
A 139. zsoltárban ezt olvassuk: „Te alkottad veséimet, te alkottál anyám méhében”.

Olyan Istenem van, aki nem hibázott, amikor engem alkotott. A harag kizár az Istennel és a másik emberrel való közösségből is. Aki haragot hordoz a szívében, észre sem veszi, hogy egy idő után a harag hordozza őt. 

A tékozló fiú testvére haragszik a testvérre, az apjára, s nem velük akar mulatni, hanem a barátaival. Ilyen a természetünk, kérdezünk: ő miért kapott többet? Neki miért adtál egy dénárt?

Nekünk is meg kellene rettennünk, hogy belőlünk is elő tudnak törni ezek a gondolatok, amikor nem bízom Istenben. „A bűnben kín van és gyűlölet, mi mást, más minket öl.”- szoktuk énekelni. Nagy dolog az, amikor az ember eljut oda, hogy nem Kain módjára akar bemutatni áldozatokat, hanem kéri Isten kegyelmét, hogy Ő változtassa meg a szívét. Isten nélkül az ember soha nem lehet boldog. Nem kell a Kain útját választanunk, mert volt Valaki, aki ebben példát mutatott, s az övé a megbocsátás, a szeretet útja.

Mező Miklós lp.
Elhangzott a Bibliaszövetség tavaszi körzeti csendesnapján az Északi templomban. 

Jegyzet alapján.