Egy próféta elégedetlensége

Olvasandó: Jónás 3-4. r.

Ma Jónás történetén keresztül mutatja be Isten, ahogyan a bűnesetnél megkezdődő elégedetlenség kiteljesedik. Ez a törénet lehetne úgy is, hogy az engedetlenségről szól, de most az elégedetlenség a téma. A történet Ninivében játszódik, Noé unokája, Nimród alapítja, aki a lázító volt, aki többek között Bábel tornyát is építi. Célja: fellázítani Isten ellen az embereket. Több várost is alapított a Tigris folyó mellett. Az egyik Ninive, melynek legalább 120 ezer ember lakta.

E szám mellett még a pünkösdi csoda „tömege” is eltörpül.

Isten dicsősége felragyogott ezen a városon. Ez lett később az asszír birodalom fővárosa. Mintegy kétszáz év múlva Náhum már így jellemzi: erőszakos, vérszomjas város. Zofóniás: vigadozó, gőgös, magabiztos város, akik nem fogadták meg az intést.

Isten megállította az ítéletet, megáldotta, megváltoztatta az életüket, ezt nem becsülték, s ekkor Isten elküldi a követét. Jónás három napon át csak megy a városon át és azt ismételgeti: „még 40 nap és elpusztul Ninive.” Nem volt ebben sok szeretet, de most ezt kellett mondania. Erre történik meg az Ébredés.

Egyetlen más próféta sem tudott ilyen mértékű változást felmutatni. Ennek ellenére elégedetlenkedik a próféta. Mi ennek az oka? Két oka is lehetett:

Jónásnak

1. helytelen volt az Istenképe,
2. helytelen volt az „ön”képe.

Nem látta, hogy Istennek van itt egy nagy városa. Ez az övé, még akkor is, ha megtévedt. Istennek gondja van az egész világra. Nem vette észre, hogy Isten mindenütt Úr, őt még Tarsis felé vezető útján is meg tudja állítani. Isten számára nem csak Izrael léte, jövője a fontos, hanem minden nép sorsa. Ez nem fért bele az ő Isten-képébe.

Amikor hajóra száll, teljesen beleilleszkedik a pogány környezetbe, de ebbe Isten beleszól a viharral. Nem számol azzal, hogy Isten újra útnak indítja, mert ő elhatározta, hogy megmenti ezt a várost, és ezt végig fogja vinni. Jónás önmagáról alkotott képéből láthatjuk a modern keresztyén emberek tévedését is.

Úgy gondoljuk, hogy Isten köteles engem ellátni, köteles úgy tenni, ahogyan én elgondoltam…

Azt gondolja, hogy ő dönthet a küldetéséről. „Tudom, hogy te meg fogsz könyörülni.” Nem fogom elmondani, mert te még meg fogsz könyörülni rajtuk. Azt gondolta, hogy ő döntheti el, mit kell mondani.

Az Ige pedig arra tanít, hogy „legyetek mindig készen számot adni a bennetek lévő reménységről”.

Azt gondolta, hogy elmenekülhet Isten elől. Kár, hogy nem olvasta a 139. zsoltárt: „Orcád elől hová fussak?” Nem tudsz elmenekülni, a le nem rendezett dolgokat le kell rendezni. „Vedd el az életemet!” -mondja ő, mikor látja, hogy a dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan ő eltervezte. Félti a „hírnevét”. „Tudtam én, Uram, hogy te könyörülő Isten vagy és meg fogsz kegyelmezni.” Hamis prófétának fognak tartani. Az ő igazsága szemben állt Istennel.

Haragszik Istenre. „Haragszom mindhaláig.” Isten szeretete, kedvesség abban mutatkozik, hogy 4-5 alkalommal is hivatkozik Jónásra a későbbiekben. „Ninive férfiai együtt fognak feltámadni ezzel a nemzetséggel.” – mondja Jézus. Könyörüljön meg rajtunk Isten, s óvjon meg a Jónás által is bejárt tévutaktól!

Dr. Mikolicz Gyula
előadásának rövid vázlata, mely elhangzott Mátészalkán, az Északi templomban, a Bibliaszövetség tavaszi csendesnapján.