Jézus tanítása az elégedettségről

A magyarok azonban nem ennyire elégedettek, hiszen amíg a legtöbb tagállam eléri az uniós átlagot, addig Magyarországon mindössze 6,9 pontos az általános elégedettség.

A 27 tagállam közül tőlünk is rosszabb az elégedettségszint: Litvániában, Horvátországban, Görögországban, Bulgáriában.

Annak az értékét, hogy mennyire vagyunk elégedettek az élettel számos tényező befolyásolhatja.

Például: az életkor, az iskolai végzettség, a családi és anyagi helyzet, valamint az egyén tapasztalatainak, választásainak, prioritásainak és értékeinek sokfélesége.

„Már rég nem itt kellene tartanom” gondolat nyomaszt sok-sok embert! Miért?

Azért, mert állandóan csak a hiányokra koncentrálunk.

Mindig hiányzik valami – legyen az egy új ruha, egy élmény, de akár saját magunk kiegyensúlyozottabb, vékonyabb kiadása, más munka vagy egy új kapcsolat. Vala-hogy mintha nem, vagy csak nagyon nehezen tudnánk megelégedni az aktuális helyzetünkkel, azzal, amink éppen van.

Igen, a fogyasztói társadalom nem könnyíti meg a dolgunkat: folyamatosan arra hívják fel a figyelmünket főleg a reklámok, a hirdetések, az akciós újságok,

hogy mit kell(ene) még birtokolnunk, milyen élményeket kell(ene) még átélnünk, és milyen irányba kell(ene) még fejlesztenünk önmagunkat testileg-lelkileg, hogy igazán boldogok, elégedettek lehessünk.

Ha elégedetlenek vagyunk, hiába próbáljuk kívülről – tárgyak vagy élmények felhalmozásával,

esetleg pár-kapcsolatok váltogatásával – betölteni a bennünk lévő űrt, arra ugyanis senki és semmi más nem képes, csak Isten.

Éppen ezért lássuk meg, hogy mit kínál számunkra Isten ezzel az üzenettel:

Jézus tanítása az elégedettségről.

Figyeljünk arra, amit Jézus mond: „Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek.” Máté 5,6.

A boldogság és a megelégedettség összetartozik. Jézus Krisztus számára fontos, hogy az ember boldog legyen, ezért tanítja őket a boldogmondások által.

A mindennapi szóhasználatban a boldogság a gondoktól és bajoktól mentes életet, a hiánytalanság és hibátlanság állapotát jelenti.

Ez az állapot a maga teljességében az ember számára elérhetetlen.

Abszolút értelemben csak Isten mondható boldognak. A Biblia két helyen vonatkoztatja ezt a jelzőt Istenre:

– „Ez pedig a boldog Isten dicsőségéről szóló evangélium, amely énrám bízatott.” (1Tim 1,11; )

– „Ezt a maga idején megmutatja majd a boldog és egyetlen Hatalmasság, a királyok Királya és uraknak Ura.” (1. Tim 6,15). )

A boldogság állapota az Isten és ember kapcsolatának a rendezettségét jelenti.

Ez az állapot sohasem az ember produktuma. A boldogság Isten ajándéka.

A boldogságról, – a hívő ember számára – mint már megnyert isteni ajándékról beszél az ÚSZ.

Ez természetes, hiszen Krisztusban velünk az Isten. Általa Isten gyermekeivé, örökösökké lettünk.

Mégis a boldogság egyszersmind várakozásra indító, reménységet ébresztő és tápláló ígéret is, eszkhatológikus vonást is hordoz.

A boldogmondások is a jelen és a jövő idő váltakozását mutatják.

Mindez azt jelenti, hogy Isten nem szűnt meg munkálkodni és ajándékozni.

Az emberé lehet a világ végéig a várakozás öröme, boldogsága is.

Igen, Jézus Krisztusnál a boldogság és a megelégedettség összetartozik. A református konfirmációi olvasókönyv 33. kérdése így hangzik:

Hogyan nevezzük a Jézus Krisztus által hozott üzenetet?

Válasz: Evangéliumnak. Ez a görög szó azt jelenti: örömhír.

Örvendetes üzenet arról, hogy Isten szeret, és az ember földi boldogságát és örök üdvösségét akarja.

Igen, boldogság és üdvösség Jézusnál egybe kapcsolódik. Az üdvösség Istennek Jézus Krisztusban elvégzett váltságműve.

Erről tanít itt Jézus ebben a boldogmondásban: „Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek.”

Az embereknek az igazsága, igaz-volta – hasonlóan az ÓSZ-i gondolatokhoz – viszonylagosan az Isten útjain járás, az ő akarata szerint való élet alapján mérhető le: Keresztelő János »az igazság útján jött el« (Mt 21,32). »Minden nép között kedves (Isten) előtt, aki féli őt, és igazságot cselekszik« (ApCsel 10,35).

De hogyan lehetséges igazság útján járni és igazságot cselekedni?

Jézus Krisztus nem a puszta törvényeskedésben látta az igazságnak megfelelő magatartást. Tanítványait óvta:

»Ha a ti igazságotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem mentek be a mennyek országába« (Mt 5,20).

Isten azonban azt akarja, hogy bemenjünk az Ő országába, Vele közösségben éljük az örökkévalóságot is!

Ezt az igazságot éhezik és szomjazzák a kegyesek (Mt 5,6), mert abban valósul meg Istennek kegyelmesen igazságos uralma.

Mit is jelent Istennek a kegyelmesen irgalmas uralma?

Ez a megigazítás, azaz a megigazulás.

Eredetileg a jogi szóhasználatból származó kifejezés, ma így értjük helyesen: felmentő ítélet. Isten felmenti a bűnös embert.

A megigazítás cselekvő alanya Isten.

Isten célja: a bűnös ember visszahelyezése abba a szövetségi kapcsolatba, amely megfelel az ember teremtettségben kapott rendeltetésének. Ez pedig a hit által való igazságot jelenti. Azaz Isten igaznak nyilvánít.

Isten egyfelől nem fogadja el az ember »saját igazságát«, még akkor sem, ha az ember ezt a törvény (Tóra) alapján próbálja elérni.

Másfelől nem rója fel az embernek az ellene lázadó, bűnös egzisztenciáját, nem veszi figyelembe, mihelyt az ember ezzel a vele született létmódjával nem vállal többé közösséget, hanem szakít vele.

A megigazulás tanítása a jog nyelvezetével fejezi ki a kegyelem üzenetét: Isten Jézus Krisztus kereszten elvég-zett áldozatáért – az ember legfelsőbb bírájaként – igaznak nyilvánítja a bűnöst. Tehát felmentő ítéletet mond ki felette. Igen, Isten rajtunk kívül álló igazságot tulajdonít nekünk. Nem azért kapjuk, mert kiérdemeltük volna, hanem azért, mert Jézus Krisztus engedelmes volt: „Mivel tehát megigazultunk hitből, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által.” (Róm 5,1).

A Heidelbergi Káté személyes megfogalmazása szerint a 60. feleletében így hangzik ez: „Isten az ő ingyen kegyelméből, minden érdemem nélkül, nekem ajándékozza és tulajdonítja Krisztus tökéletes elégtételét, igazságosságát és szentségét”

Isten nemcsak »tulajdonítja« az embernek az igaz-ságot, hanem valóságosan igazzá teszi, azaz úgy helyezi el a teremtett világban, mintha a bűn rontásától érintetlen volna.

A megigazítás Isten lényegéhez tartozó cselekedet. Ez lett nyilvánvalóvá Jézus Krisztusban.

Így ír erről Pál apostol a Róma 3,21-25-ben: „Most pedig törvény nélkül jelent meg Isten igazsága, amelyről bizonyságot is tesznek a törvény és a próféták, mégpedig Isten igazsága a Jézus Krisztusban való hit által minden hívőnek. Mert nincs különbség, mivel mindenki vétkezett, és nélkülözi Isten dicsőségét, 24Isten ingyen igazít meg az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban lett váltság által. Őt rendelte Isten engesztelő áldozatul az ő vére által azoknak, akik hisznek.

Ebben mutatta meg igazságát.”

Amikor tehát azt olvassuk az Igében: „Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek.” – akkor ez azt jelenti,

hogy Jézus Krisztusra, az igazságra vágyakozunk.

Isten igazságossága Jézus Krisztus személyében ölt testet. Isten igazsága, mint üdvösséget szerző hatalom, a Krisztusba vetett hit által lesz az ember sajátjává.

Isten igazságával szemben az ember mindig bűnös marad.

A megigazított ember nem lesz tökéletes, életét a bűn és az igazság e földön fel nem oldható feszültségében éli.

Mire kötelez a Jézusban megkapott igazság? Jézus mondja: „megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket.” (János 8,32)

Megismerni az igazságot egyenlő, megismerni Krisztust, mint Megváltómat, mert Ő maga az igazság.

Jézus mondja: „Én vagyok az út, az igazság és az élet.” ( János 14,6. )

A Jézusban kapott igazság arra ad lehetőséget, hogy tudjunk nemet mondani a kísértéskor, hogy tudjunk nemet mondani a bűnre.

Isten igazsága megvéd, hogy azonnal ne vétkezzek – megvéd, hogy Jézus védelme alatt szabad életet tudjak élni, Isten tetszése szerint való életet.

Pál apostol ezt írja: Isten »azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság megismerésére« (1.Tim. 2,4).

Isten azt akarja, hogy a megelégedett boldog élet elkezdődjön itt a földön és kiteljesedjen a mennyek országban. „eljutni az igazság felismerésére” – ebben az a személyes felismerés van: helyettem, miattam, érettem halt meg Jézus Krisztus a golgotai kereszten.

Így is kifejező ennek az Igeversnek a fordítása: „Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert eltelnek majd vele.” (Mt5,6)

Eltelnek, megelégíttetnek azt jelenti: betöltetnek Isten igazságával, Jézus Krisztussal.

Isten igazsága ott van a kereszten. Jézus eleget tett Isten igazságának – ezzel megszerezte számunkra a bűnbocsánatot és az örök életet.

Igen, Krisztusnak kegyelme elég nekem.

Az lehet a szívünk vágya, hogy folyamatosan tudjuk lemondani a saját magunk igazságáról és Jézus növekedjen bennünk.

HA Jézus nő bennem, akkor nőni fog az elége-dettségem is. – Krisztus nem elvenni akar tőlünk, hanem adni akar:

az Ő boldogságát, az Ő igazságát, mennyei, örök életet. – Áldott legyen ezért az Ő szent neve!

– Befejezésül drága lelki ének:

1. Jézusból többet hadd vegyek, S másoknak többet hadd vigyek. Őt egyre jobban szemléljem, Váltsághalálát dicsérjem.

Refrén: Több, több mire vágyom, Több, több mire vágyom. Őt egyre jobban szemléljem, Váltsághalálát dicsérjem.

2. Jézusról többet hadd tudjak, Tervéhez jobban simuljak.

Szentlélek Isten, jöjj, taníts, Meglátni Krisztus titkait.

Refrén: Több, több mire vágyom….

3. Adhasson többet Igében. Járjak vele közösségben.

Halljam a hangját szívemben, Éljem az Igét éltemben.

refrén: Több, több mire vágyom…

4. Hallhassak többet trónjáról, Hol dicső népe országol.

Visszajön Ő, s és nem késik, Országa nő, megáll végig.

refrén: Több, több mire vágyom…