Nincs még vége!

Van egy csodálatos könyv a Bibliában, amely gyönyörűen bemutatja Isten munkáját a világban. 

A megfeszített és feltámadt Krisztus követségében járó apostolok szolgálata révén emberek tömegei térnek meg, csodák, jelek történnek… s az Evangélium? Csak terjed és terjed…

Ez az Apostolok Cselekedeteiről írott könyv. 
28 csodálatos fejezet! 
De miért csak ennyi? 
Befejeződött volna Isten munkája? 
Ma már nem cselekszik? 
Hol van Ő? 
Hol vannak a csodái, amelyekről olvasunk?”  

  „De van sok más is, amit Jézus tett. Ha ezeket mind egyenként megírnák, úgy vélem, maga a világ sem fogadná be a megírt könyveket.” írja János. /21:25/  

A huszonkilencedik fejezet most is íródik, éppen amikor e sorokat olvasod. Ma is változnak meg életek, gyógyulnak meg csodálatos módon betegek, ma is jönnek létre élő közösségek, s ma is láthatod Őt cselekedni. 

Akkor miért nem látom ezt a gyülekezetemben, környezetemben? 

Az jut eszembe: mit érezhetett az a bárány, amelyik a 99 közé tartozott, miközben a pásztor elindult megkeresni a századikat? 
Mit látott abból, ahogyan a pásztor aláhajol a szakadékba, majd vállára veszi örömében az elveszettet?
Mit élhetett meg az, aki a jerikói tömegben tolongva, látta, ahogy Jézus Zákeus házába lép?
Valamiről lemaradt, miközben odabent egy élet örökre megváltozott…
Vagy Tamás, amikor lemaradt a Nagy Találkozásról a feltámadott Krisztussal?  

De jó lenne ma is ott lenni a közelében, s látni, sőt részese lenni a munkájának!

Mert nincs még vége! 

Isten cselekszik ma is. 

 A történet folytatódik.

Isten ma is írja az Ő nagy művét – embereken keresztül, szívekben, közösségekben. 

És talán…a következő sorokat veled együtt írja tovább.

 Imádkozzunk: 

Uram, adj nekünk nyitott szívet, hogy felismerjük, amit ma is cselekszel.
 Add, hogy ne csak olvasói, hanem tanúi, sőt eszközei legyünk annak, amit ma is véghezviszel ebben a világban!

Áldáskívánással:
Nagy György lp.